Vízimalom

Nagykorpád vízimalma

Nagykorpád. A századelőn még két vízimalom tartozott a község közigazgatásához, a nagykorpádi és a móricpusztai. Az utóbbi később Kisbajomhoz került át, ezért is e vízimalom eseményeit Kisbajomnál rögzítettem.

A nagykorpádi vízimalom építtetője és tulajdonosa hosszú évtizedeken keresztül K.Mándy Sámuel nagyatádi földbirtokos. Az építés ideje a XIX. század középső időszakára tehető. A Nagykorpád Szabás közt falu-határt is alkotó Rinya ágon a műúttól nyugati irányban a temető mögött úgynevezett malomárokra épült. A főként fából épített vízimalom mellett lakóház is volt a molnár és családja részére. Hogy ki volt /voltak/ az első molnárok, nem tudjuk, de azt igen, hogy fiatal korától kezdve dolgozott ott Tungli János, mint molnár. Ezért is nevezték el Tungli malomnak.

A nagykorpádi Tungli vízimalom a Rinyán

Megkerestem a ma nyugdíjasként Nagyatádon élő Csepregi Gáspárné, született Tungli Piroskát, hogy mondja el emlékeit, és a szülőktől hallott ismereteit. Piroska asszony így mondta el a történetet: „Szabó József, aki a Mórici malom molnár volt anyai, Tungli János apai nagyszüleim voltak. Mindketten molnárok Amikor meghallották, hogy Mándy uraság áruba bocsátja nagykorpádi malmát, a két molnár összefogott, és vevőként jelentkezett. 1921-ben szerződést kötöttek, mely szerint a vételárat amerikai dollárban kellett kiegyenlíteni. Ezt csak Amerikából hazatelepültektől lehetett megszerezni, s ez nem volt egyszerű. A fizetési határidőt nem tudták tartani. Ez sok többletköltséget is okozott. Végül összegyűlt a dollár igaz ez nagyapám 30 holdjába került de övék lett a nagykorpádi vízimalom. Közösen dolgoztak, közös volt a haszon is. Majd végül apám s anyám, Tungli Lajos és Szabó Rózsa összeházasodtak. Így örökölték szüleim a malmot, telket a rajta lévő épületekkel. A nagyszülők meg öregedtével apám vette át a malom irányítását, és folytatta a molnár mesterséget. Őröltek gabonát lisztnek, daráltak szemes-takarmányt az állatok számára, s a természetben szedett vám jelentette biztos megélhetésüket. Így nőttem fel ott a malomárok partján zubogó, általam úgy csodált hatalmas vízikerék árnyékában. Elmondhatom, kiegyensúlyozott, jó életünk volt.

A háborút is átvészeltük minden nagyobb megrázkódtatás nélkül. Pedig egy jó féléven keresztül front közelben voltunk" emlékszik vissza Piroska asszony. Itt jegyzem meg, hogy a becsatolt okmányok közt nem találtam e vízimalomra vagy tulajdonosára utaló bejegyzést. Ellenben Somogy vár-megye és Kaposvár megyei jogú város általános ismertető és címtár 1932. főszerkesztő F. Szabó Géza könyv Nagykorpád bemutatásánál ez olvasható a 310. oldalon: „Nagykorpádon van egy vízimalom. Tulajdonosa Tungli Lajos." Piroska asszony a háború utáni eseményeket így rögzíti: „A háború utáni első időszakban szinte kilónként hozták őrletni valóikat az emberek. Mire nagyjából megkezdődött volna a rendszeres termelés, és így az őrletés is, jött az államosítás. A malmot elvették, a berendezéseket elszállították, hogy hová, sosem tudtuk meg. Apám egy ideig Nagyatádon Nagy Ferenc darálóüzemében dolgozott segédként. Egy idő múlva a malmi házat lebontottuk, Nagyatádra költöztünk családostól" fejezte be elbeszélését Csepreginé Tungli Piroska, aki most özvegyként ideje nagy részét az idősek otthonában tölti. A nagykorpádi vízimalom is, mint megannyi társa, az államosítás után községi, majd a TSZ -ek megalakulásával az ő hasznosításukba került. A TSZ egy ideig raktárnak használta a malmot, majd végül a fa alkotmányt épületfa szerzés céljából lebontották. Ma már nyomai sem láthatók a volt vízimalomnak. Emlékezésül szolgáljon ez a megmaradt fotó, és krónika, hogy volt egyszer egy vízimalom Nagykorpádon is.